Nos. Megkezdtem én is az angol tanfolyamot, egész okosnak érzem magam ott. Ahhoz képest, hogy középhaladó szint, úgy érzem magam, mintha tanár lennék egy ovodás kiscsoportban. Lassúak, ügyetlenek és még magyarúl (!!!) sem tudnak. Hihetetlen. Van aki a diplomájához készül elő a nyelvvizsgára, de még annyit sem tud folyamatosan, szép kiejtéssel elmondani, hogy honnan jött, mit tanul, mit dolgozik, hol, stb. 

Első órán megkaptam én is az: "Introduce yourself!" című bemutatkozást, hát tanárnéni csak annyit mondott, hogy "Excellent."  

Világ életemben amerikai angolt tanultam / tanítottak, így a Britt angol kiejtéssel vannak/lesznek bajok, de nem egetrengetően. 

Tetszik. Tetszik az, hogy valamiben ügyes vagyok, élvezem, hogy kellő figyelmet kapok az esetleges nyelvtani hibáim kijavításához. Nagyon jól tanít és magyaráz a tanárnő, megéri az árát, még többet is. 

Kis csoportra vagyunk osztva, kb 12-13 fő. Bár vicces ahogyan a szomszéd teremből áthallatszódik a német vagy más nyelvű órák anyaga. :)

Nade sikerélmény megvan, még picit büszke is vagyok magamra. 

 

A multkorival kapcsolatban nem történt túl vagy előrelépés, én voltam az, aki túlreagálta a dolgokat. Nem os foglalkoztam már vele utána, elengedtem a dolgot. Más is azt mondta, hogy engedjem el. Így is lett, nem bosszantom magam rajta. 

 

 

Viiiiszont meglehetősen jó volt a fesztivál. Balaton Sound. Nem hittem volna, hogy arra a helyre valaha én kijutok, de megtörtént. 2 napra terveztük, 3 lett belőle. KSHMR, Steve Aoki és Armin Van Buuren. Atyaég. Mi bulit csaptak. Nem hittem volna, de hetente elmennék ezekre az EDM varázslatokra. Fantasztikus volt az a lüktetés. A közönség is átállt egy egybefüggő közösséggé, ahol minden ember egyszerre mert csak levegőt venni mert attól féltünk, hogy leáll a zene. Egyfajta kolóniát alkotva mozgott mindenki. Fanatikus és fantasztikus érzés volt. Utánozhatatlan, ámbár nem megismételhetetlen. Akarom, még! Akarom. 

Annak is javasolnám ezeknek az előadóknak a megismerését, akik nem az elektronikus zene gyermekei, hiszen olyan világba repítenek el a zenei összhatásaik, amelyről nem is álmodnánk. 

Alapesetben és is black-metalt és egyéb "öldmeganyád" zenéket hallgatok, de a dübörgő és ritmikus dubstep, EDM, trance, e-goa és társai felvillanyoznak. Elfeledtetik velem a mindennapok untató mivoltát, és felszabadulttá tesz. Egy olyan világba csöppenek amelyben úgy érzem, hogy élek. Lüktet a test, az agy, a lélek. Szimbiózisba kerülök egy olyan organizmussal ahol csak én vagyok és semmi más. Ez egy kissé drogosan hangzik, de ne tévesszen meg kedves Olvasó, nem élek íly élvezeti szerekkel. Még alkoholt is csak módjával fogyasztottam. Pont abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy nem egy akartam lenni a mámortól (és hányástól) szédelgő sokaságban, hanem Én akartam lenni és a testem. Hogy élvezzem. Hogy üssön. És ütött. Nagyot! 

 

De sajnos a szabadságnak is vége, ma már dolgoztam, el is szontyolodtam. 

 

Ígyhát. Ha tehetitek, egyszer az életben mindenképp látogassatok el a fent említett valamely DJ set-jére, de legalábbis nézzetek utánuk. 

Ajánlásom egyiktől: KSHMR - Wildcard

 

 

jó éjt. ❤️

Megosztás a facebookon