Érdekesek ezek a mai angol nyelviskolák. Néha pálinkáznak az oktatóval, vagy épp az utolsó tanórán elmennek a Humbákba "órát tartani", hogy megünnepelhessék a vizsgaeredményeiket.

De, hogy az elmaradt hónapfordulót esetleg 2 napos késéssel egy esetleges koccintással megünnepelje, azt már nem. Minek is azt? Hiszen úgyis mindennap lát, Őket meg csak hetente 2x... 

Igazából elérkezett az az idő, amikor úgy érzem magam mint egy lakótárs, és nem mint egy "élettárs". Néha gondolkozok ezen mostanában. Persze próbálom elhessegetni ezen negatív gondolatokat, de ha ilyen a mindennapok történései, akkor ki ne gondolkodna igy? 

Bezzeg ha hazajön, akkor elvárja, hogy az ölébe ugorjak, hogy "hiányoztál, szeretlek, csináljak valamit enni?", aztán meg néz üveges tekintettel maga elé, mint egy barom, aki nem érti, hogy mi történhetett. Hát Drágám, gondolkodni kellett volna, mert nem hiszem, hogy nem tudtad hamarabb, hogy nem jössz haza, én meg lemondtam mindent, hogy Veled lehessek, hogy eléd menjek angol után, és talán legyünk együtt egy kicsit. Tudod, 8 napot dolgoztam most egyben, úgy hogy volt olyan hogy este fél 11-re értem haza, megnéztük a Trónok harcát (pl), aztán aludtunk, hiszen Te reggel 8-ra jársz dolgozni, és pihenned kell.. Erre pedig tekintettel vagyok annak ellenére, hogy én is fáradt vagyok. Igazságtalannak tartom, igenis azt, hogy az EGYETLEN szabadnapomon nem velem foglalkozol, vagy legalább mondtad volna azt, hogy a Humbák után találkozzunk bent a városban, koccintsunk egyet, mert a Te sikered az én boldogságom is, hiszen szeretlek, és boldoggá tesz, ha a sikeredben osztozhatok én is, és büszke is vagyok Rád.

De ez, hogy csak így benyögöd, hogy elmész, és majd jössz... hát tudod mit?.... Nem írom le.

És utána meg jössz a "most haragszol?" dumával... :D

Vicces vagy. Neeeem, nem haragszom, örülök, hogy alig látlak, majd félrészegen hazaérsz, és szagolhatlak...

 

Gratulálok b*zd meg.

Megosztás a facebookon