Nos, legutóbbi itt tartózkodásom óta, jelentősen le nyugodtam. Nincs baj, csökkent a stressz és az elérhetetlen régmúlt iránt erős ragaszkodásom is elmúlni látszik. (beletörődtem volna? nem hiszem)

Kimostam ma mindent a szobában, igazán kellemes nyári öblítő illat van, imádom. Még pörög most egy adag a gépben, olyan kicsit mintha a közérzetemet takarítanám ki. Szombaton még festünk is, készülünk a megtisztult közös életünkre. Bár az eddig is folyamatban volt, de úgy érzem, kell némi változás.

Fura ez a nyugodtság, bár néha inkább félelmet érzek. Tegnap beszéltem volna Vele, de inkább elnapoltam, mert nem tudtam, hogy Ő mit szólna hozzá. Nem is tudom, hogy mitől féltem, hiszen majd 5-600 km-re van tőlem, Ő-vele viszont együtt élek. 2 külön "nem"-ről van szó, de hát na. Ő mégiscsak megcsalt Vele. És Vele jóba lettünk, (morbid igaz?) Ő viszont megváltozott. Próbálkozik, tesz is érte, szeretem, és Ő szeret. Nem rég még azt is mondta, hogy Ő szerelmes belém. Komolyan gondolta, úgy tűnt legalábbis. 

Én is szerelmes vagyok Őbelé. 

Ő dolgozik most, Vele egy időben, de egy országnyi távolságra. Én délutános vagyok, ugyanott dolgozunk, és mégsem látom sem Őt, és nem megyünk le Vele sem cigizni szünetben.

Hiányzik Ő.

Hiányzik, hogy nem lehetek Vele sem.

 

Érdekes ez a nyelvtan. No de béke van lelkemben. Már csak motiváció kell, és minden rendben lesz. :)

Megosztás a facebookon