Nem tudok annyira utazgatni, vagyis nem tudom, hogy hova.

És annyi kérdésem van, és annyira nem tudom megfogalmazni őket.

És annyi mindent csinálnék, de nem tudok. Nem tudom, hogy hogyan kezdjek neki.

Nem tudom, hogy hogyan éljek, nem tudom, hogy kivel éljek. Nem tudom, hogy ki is vagyok, vagy hogy kinek kéne lennem, hogy kinek kéne lennem ahhoz, hogy elfogadjam magam, vagy hogy úgy érezzem, hogy elfogadnak. Itt sem találom a helyem, máshol sem találnám meg. Belefáradtam abba is, hogy hazudnom kell, magamnak, és igazából mindenkinek. Utálom, hogy mostanában elrontok mindent, hogy saját magam elé teszek gátakat, és olyan vizesárok elé, amelytől iszonyodom. Meg sem tudom közelíteni a saját falamat.

ááááh...

Azt sem tudom, hogy mely gondolataim igazinak, és melyek csak illúziók.

:(

Tele vagyok kétkedéssel, és félelemmel, hogy mi lesz holnap. És lehet, hogy most úgy tűnik minden oké, de generálom magamnak a bajt. saját magamat hozom olyan helyzetbe, amiből nem tudok kikecmeregni.

Saját magammal harcolok, a saját magam alkotott démonokkal, közben olyanokat is megbántok, akik egyébként szeretnek, vagy mellettem vannak, és mindezek tudatában, hogy mellettem vannak, úgy hiszem, hogy csak mellettem vannak, és élnek, de nem VELEM...

Egyetlen dolgot akarok, de az 100 felé ágazik, és még a fő számot se ismerem.

Boldognak kellene lennem, hisz mindenem megvan, amire csak vágyom. Amire szükségem van. Akire szükségem van.