Ha egyszer majd belefullad valaki a mélyvízbe, akkor valóban lehet a későbbiekben némi fóbiája. Nemde? Viszont, ha a kacsa nem tud úszni akkor nem a víz a hülye. Nemde?
Minden aspektusát meg kell vizsgálni a dolognak, különben az ember egy idő után már zuhanyozni sem mer, nem hogy elmerülni egy kád vízben...

Örökre ezt akarod magaddal? Űlni a sötétben és soha többé nem érezni, milyen az amikor a langymeleg víz végig cirógatja a meleg tested? Bezárkózni életed végéig, mert nehogy belemenjen egy kis víz a szemedbe? Nem volt elég? Még kell? Kell még?...
Kell bizony.
Kell a szenvedés, mely nem más mint saját magad alkotta démon, mely minden helyes mosoly mögött lakik?...

Nem kell egyből az óceán, elég elsőnek egy kis teknő. Úgy bokáig. Majd ha az jó, akkor mehet térdig, ott már lehet érezni, a kellemes meleget. Többet ne! Mert megcsúszol, és máris derékig benne vagy. Szép fokozatosan.
Ha már hozzászoktál a térdedet csapdosó vízhez, akkor jöhet combig, comfelsőig...

Ez már a vizen is múlik, mennyire türelmes, és hogy mennyire tisztelitek egymást.
Ne akard egyszerre az egészet, hiszen belemerülsz, Ő belédmerül, majd elmerültök mindketten és kész a baj.
Ezekután végy egy nagyobb kádat, a teknő ilyenkorra már rég kicsi, de megtanulod értékelni: a jóbol keveset adnak. Úgy mint Belőled, nosza ez már más történet.
Szóval a kádat már engedheted rendesen hétközépig vizzel, hiszen megtanultál a teknőben magabiztosan állni, igy kitapasztaltad, hogy hol van az a bizonyos határ.
Az előző fürdésnél medencéd volt, s utólag kerültél a teknőbe sokkal több vízzel, mint akartad, és fulladás lett a vége. Nem bírtad elviselni a terhét, rádnehezedett minden súlyával, és maga alá nyomott. Nem bírnád ki mégegyszer. Nem.

A szerelmet nem kérdezik, nem kérkednek vele, hanem egyszercsak ott áll. Egy teknő képében, elsőnek egy pohár vízzel a kezében, és megkínál belőle. Ha elveszed, akkor belemész a kis játékába. Nincs hátraarc, csak előre. Hacsak nem vered át egy pohár vodkával. Azt viszont Te sem akarod. Igyhát, játszotok egymással, de neki könnyebb. Ő nála volt az első pohár. Kiittad? Újratöltöd? BIZTOS?
Akkor hajrá.
Engedd be, és igyátok meg egymást. De ahogy eszedbe jut az, hogy "Én nem is szeretem a vizet, hiszen félek Tőle, rettegek!..." akkor megette az egészet a fene. Még most, még az elején, amig Te sem gondolod úgy.
És Ő se.
Tudod, mennyire fáj ez. Te ne tudnád?...
Évek óta űlsz egy sötét száraz szobában, ahol bár másnak okoztál fájdalmat, mert ugye más poharát kiittad. De pont azért ittál bele, mert Neked, már elfogyott s nem volt, ki újratöltse.
Szomjazod e a boldogságot, akarsz e benne fejtetőig elmerülni?
Vagy csak kortyolgatni jöttél?

Lelkiismeret furdalásod ne amiatt legyen, amit érzel, hanem amiatt, amit csak azért érzel, mert "éppen abban a pillanatban történik"...
Mondtam már? Naiv vagy.
És ne egy kép döntsön 1000 másik felett. Mert emlékezz, rőlunk is van kép, mégis a sírba viszem, pedig nincs is rajta semmi...

Szóval, egy a vége minden szónak, irj le 20 szót ami jellemzi Őt, és irj le mellé hármat ami Téged leginkább.
Ha ez a 3 illik legalább 17 másik tulajdonsághoz, akkor van értemle várni.

:)

És igyál. Kortyokat, de igyál.

Megosztás a facebookon